Glass what? – ANNAEVA

Posted by on 2012. máj 8 in Fashion and Foucault, Our Friends, Run this town | 0 comments

Némi stratégiai hallgatás után vadonatúj rovattal jelentkezünk, amelyben ismert hazai divattervezőkkel készült videóinterjúinkat láthatjátok.

Az ANNAEVA márkát 2009-ben alapította két fiatal tervező, Hachbold Anna és Kárpáti Éva, 2010-ben pedig máris elnyerték az Év Fiatal Divattervezője címet. Elsőként velük beszélgettünk új üzletükben formákról, anyagokról, módszerekről, városi nőkről, inspirációkról, a közös munkáról és arról, hogy mit jelent ma kortárs magyar divattervezőnek lenni.

Read More

What about the materiality of the body, Judy?

Posted by on 2012. márc 26 in Fashion and Foucault, Gender trouble | 0 comments

Hogyan fordítjuk a sex és a gender kifejezéseket? Mit értünk társadalmi és biológiai nem alatt? Ha különbözik a kettő, mégis milyen viszonyban állnak egymással? Hogyan lehet elmozdítani a határokat? A sztereotípiák valójában bizonyos előre kialakított értékkapcsolások sorozatai, amelyek meghatározzák a társadalom és a kultúra elvont fogalmait. Heti videónk középpontjában a divatelméletben is lényeges szerepet játszó gender studies, vagyis a társadalmi nemek kutatása áll, amely többek között olyan folyamatokra világít rá, hogy a természetesnek vett identitáskategóriák valójában konstrukciók és fikciók mentén alakulnak, és történetiség kapcsolódik hozzájuk. Ehhez segítségül hívtuk Judith Butler, a University of California Berkeley professzorának magyarul is olvasható, Jelentős testek című szövegét, amely egyébként rövid idő alatt a gender studies egyik alapmunkája lett.

Born this way, avagy Hamupipőke nem megy a bálba: Glass what – The Gender Issue.

A videóban elhangzó idézetek: Butler, Judith, Jelentős testek. A “szexus” diszkurzív korlátairól. Budapest, Új Mandátum, 2005.

A videó címében szereplő tanulmány: Zsadányi Edit, Hamupipőke nem megy a bálba in Literatura 1997/4.

Read More

Monday Music – Pretty Little Thing

Posted by on 2012. márc 19 in Pop music is not a crime, Run this town | 0 comments

Colombo, Mézeságyas, Doktor úr, Papa Diamont és a többiek – bizony, az Irie Maffiáról van szó, akik valószínűleg az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb koncertzenekara, és szinte hihetetlen, de 2005 óta tolják a reaggie és hip-hop elemekkel operáló dancehall pop-rockot. Ebből a leírásból is kiderül, hogy az Irie Maffia zeneileg alsó hangon is eklektikus, azonban éppen ettől válnak egyszerre fülbemászóvá, táncolhatóvá és élvezhetővé. A két alapító, Élő Márton, alias Dermot, és Horváth Gáspár, vagyis Jumo Daddy már 2005 előtt is együtt muzsikáltak – többek között a Tilos Rádióban – zenekarrá pedig 2004 végén álltak össze. 2006-ban a német Germaica Records kiadónál jelent meg az első, Geller című EP, ezt követte a Fel a kezekkel! / Hands in the Air!, a What’s My Name?! és a The Beast, legutóbb pedig 2010-ben az Irie Maffia Rocktrio című kislemezzel örvendeztették meg a közönséget. Az irie jelentése a jamaikai szlengben állítólag boldog, és a zenéjüket hallgatva ez igazán találó: az Irie Maffia nemcsak szuper bulikat és koncerteket csinál széles e világon, de akkor is kifejezetten jókedvre derül tőle az ember, ha például a rádióban hallja őket. A hétéves zenekar most pénteken, vagyis március 23-án szülinapi koncertet ad az A38-on, reméljük minél többen ott lesztek.

Boldog szülinapot, Irie Maffia, nektek pedig boldog tavaszi hétfőt!

A pénteki koncertre jegyek itt.

Read More

Green is the new black

Posted by on 2012. márc 13 in Egyéb | 0 comments

Folyamatszerűség és körforgás, szubkulturális jegyek elterjedése – a divat és a környezettudatosság közös jellemzői. Mindezek üdítő szimbiózisa az ökodivat, ökotrend, mely nagyban köszönhető a divattervezők és celebritásaik együttes munkájának. „Green is the new black” – mondta a Vanity Fair szerkesztője, Graydon Carter, szavaiban pedig már évekkel ezelőtt ott rejlett egy „anti-divatirányzat” világszintű elterjesztése. Vágya táptalajra lelt, mára a divatélet minden területén jelen van az ökogondolkodás. Fair trade, az emberi jogok tiszteletben tartása, tartósság, fenntarthatóság, újrahasznosítás – mindezek egyetlen gondolat miatt: „We love the whole world”. Patetikus, csöpögős és közhelyes ugyan, de mindannyian tudjuk, a közhelyek azért vannak, mert igazak.
Jó szórakozást legújabb videónkhoz.

A videóban elhangzó szöveg: WINGE, Theresa M., Green is the New Black: Celebrity Chic and the „Green” Commodity Fetish in Fashion Theory: The Journal of Dress, Body & Culture, Volume 12, Number 4, December 2008, 511–524.

Read More

Whose body is this? – Étkezési zavarok

Posted by on 2012. márc 6 in Fashion and Foucault, Gender trouble | 0 comments

Anorexia, bulémia, binge eating disorder, hogy a legismertebbeket említsük. A statisztikák alapján mindenkinek van olyan ismerőse, aki valamilyen táplálkozási zavarban szenved. Mire gondolunk, amikor a testet állítjuk? Hogyan értelmezi a kultúraelmélet, és hogyan az orvostudomány? Mit értünk civilizációs betegség alatt? Milyen kapcsolatban vannak a testkép zavarai egyéb pszichiátriai betegségekkel? Az étkezési zavarokat sok esetben tabusítja a társadalom, illetve azok is, akik szenvednek benne, pedig jelentős részük gyógyítható, ha időben felismerik. Heti videónkban meghívott előadónkkal, dr. Farkas Kinga pszichiáterrel ennek a témának a fontosságára, és sajnálatos aktualitására próbáljuk felhívni a figyelmet.

Segítsünk, hogy segíthessenek!

Ha bárki észlel a környezetében olyan személyt, aki pszichiátriai betegség tüneteit mutatja, kérjük hívja a 06-1-459-14-93-as telefonszámot, vagy keresse fel a http://www.e-mental-health.eu/edina/website/projekt.php oldalt!

A videóban elhangzó tanulmányrészlet: Susan Bordo, Whose Body Is This? Feminism, Medicine, and the Conceptualization of Eating Disorders in Uő. Unbereable weight: feminism, Western culture, and the body, Berkley and Los Angeles, University of California Press, 2003, 45-71.

Read More

Monday Music – Judie Jay

Posted by on 2012. márc 5 in Pop music is not a crime, Run this town | 0 comments

Mostantól néhány hétig magyar zenéket, előadókat és együtteseket igyekszünk hozni nektek, egyrészt, hogy szó ne érje házunk elejét, másrészt viszont tudjuk és naponta tapasztaljuk, hogy számos kúlfaktor található szűkebb hazánkban is, amelyeknek bemutatását vétek lenne kihagyni.

Első tavaszi ajánlatunk ismerős lehet mindazok számára, akik valamennyire is jártasak a magyar underground zenei szcénában, illetve a budapesti éjszakában. Maitinsky Judit, azaz vagyis tehát Judie Jay évek óta számos formációval és előadóval énekelt már, többek között Karányi Danival, a Beat Dissel, a Pluto Projecttel, vagy a Heaven Street Sevennel, de ő volt Zságer Balázs egyik underground dívája is a nagy sikerű Wings of Love című nótában. Tavaly tavasszal jelent meg első szólólemeze Harmony címmel. Ahogyan a legtöbb róla szóló írás, illetve interjú kiemeli, Judie Jay Algériában született, de élt Kanadában, Berlinben és Korfun is. Ez a sokszínűség és nyitottság érezhető a Máté Szabolccsal közösen készített, jellemzően pop-elemekkel tűzdelt trip-hopos és elektrós hangzásvilággal operáló Harmony albumon is. Szóljon most tehát erről a lemezről a Glory Girl című dal, amely szívünket dobogtató módon szól szerelemről, maszkokról, kínlódásról, legfőképpen pedig az édes, szürke, szomorú, varázslatos budapesti éjszakákról.

Judie Jayt hallhatjátok például a Beat Dissel ma este az Instantban, avagy szólóban pénteken este az R33 klubban!

Read More

Monday Music – No Rest

Posted by on 2012. feb 27 in Pop music is not a crime | 0 comments

Szinte hihetetlen, de elérkeztünk a tél utolsó hétfői zenéjéhez, ami ennek megfelelően kicsit szomorkás, kicsit bizakodó, de mindenképpen katartikus. A londoni székhelyű Dry the River nevű banda No Rest című nótája már nyár óta a fülünkben cseng, a nagylemezre azonban egészen mostanáig várni kellett. A frontember Peter Liddle Norvégiában született, és sok költözés után csak kamaszkorában tértek vissza családostul Angliába. Bristolban antropológiát tanult, majd Londonban orvosi egyetemre járt – és emiatt máris szimpatizálunk vele – szerencsére végül mégis a Dry the River mellett döntött. Az öttagú banda folkos indie zenéje saját bevallásuk szerint inkább személyes, mint társadalmi vagy politikai mondanivalóval bír, és ez rendben is van így a télvégi estéken. A szöveg, és a főleg akusztikus gitárra és hegedűre épülő dallamok dúdolása mellett az elegánsan fényképezett klipet is érdemes megnézni. Március 5-től pedig kapható a Dry the River első, Shallow Bed című nagylemeze, tessék figyelni rá, boldog hétfőt!

 

A Shallow Bed című album előrendelhető itt.

Read More